Kivizsgálás, felkészítés

A műtét előtti kivizsgálás

A műtétet megelőzően két irányban történnek vizsgálatok. A vizsgálatok egyik csoportja a diagnózis és a műtéti indikáció pontosítását célozza, a másik csoportba azok a vizsgálatok tartoznak, amelyek a beteg általános állapotát mérik fel.

Csoport I.: A teljes vastagbél kolonoszkópiás vizsgálata, szövettani mintavétellel összekötve, továbbá képalkotó/ rtg vizsgálatok végzése szükséges. Ezek során tudható meg a daganat környezetéhez való viszonya, kiterjedtsége, a környező nyirokcsomókban esetlegesen megjelenő áttétek, távoli áttétek keresése. Ez utóbbiak leggyakrabban a májban és a tüdőben jelentkeznek. Ezeknek az információknak az összegyűjtéséhez el kell végezni hasi UH, hasi és mellkasi CT vizsgálatot.

Csoport II.: Minden szervrendszer általános felmérésre kell gondolni, ehhez laborvizsgálat, mellkas rtg, vizeletvizsgálat, EKG, vércsoport vizsgálat, ellenanyagszűrés szükséges. A laborvizsgálatnak tartalmaznia kell: Na, K, vércukor, SGOT, SGPT, Sebi, amiláz, CN, kreatinin, vérkép, prothrombin, PTI. Természetesen, ha a beteg ismert betegségben szenved, az illető szakorvosnak, kezelőorvosnak szükséges a nyilatkozata a műthetőséget, a műtét körüli időszakban a terápia módosítást illetően.

Tápláltsági állapot felmérése

Az alultápláltsági veszély természetesen jelentős mértékben befolyásolhatja a gyógyulási hajlamot, ezért ennek felmérése, optimalizálása nagy jelentőségű minden nagyobb műtét előtt.

A tápláltság felmérésére többféle módszer is kínálkozik, ezek történhetnek nem vérből és vérből meghatározott paraméterekből.

Előbbiek közül a leggyakrabban használt, legegyszerűbb, széles körben elterjedt vizsgálómódszer a MUST score meghatározása.
MUST egy betűszó, melynek jelentése: Malnutrition Universal Screening Tool
Egyszerű számítási módszer, mely a BMI-t, testsúlyváltozást, a táplálkozási képtelenséget együttesen vizsgálva arra ad választ, hogy táplálkozási elégtelenség veszélye fenn áll-e. Ennek a veszélyeztető állapotnak a felmérése a műtét előtt azért nagy jelentőségű, mert megfelelő táplálás mellett kb. 10-14 nap alatt a tápláltsági állapot olyan mértékben javítható, amely már jelentős jobb gyógyhajlamot eredményezhet. Minderre persze csak akkor lehetséges, ha nem sürgősségi műtétre készülünk.

A vérből meghatározandó paraméterek, melyeknek jelentős összefüggése van a tápláltsággal: albumin szint, abszolút lymphocyta szám. Amennyiben ezek az értékek alacsonyak, az alultápláltságot jelentenek, amely egyértelmű összefüggést mutat a rossz gyógyhajlammal, hiszen ilyenkor a sebgyógyulás „építőkövei” hiányoznak, így logikus a sebgyógyulási zavar.

Bélelőkészítés

A műtétek kapcsán a tradicionális sebészetben természetes volt az „alapos” bélelőkészítés. Napjainkban ez a kérdés sem olyan egyértelmű, egyéni megítélés alá eshet. A megítélés alapja részben a betegség elhelyezkedése a vastagbélben, az eltávolítandó daganat típusa, szűkítő volta, a beteg székelési szokásai és nem utolsó sorban a sebész orvos egyéni tapasztalatai, megítélése.
A vastagbél daganatok azon csoportjánál, ahol a daganat a vastagbél jobb felében helyezkedik el, a bélelőkészítésnek szerepe minimális. A bal felében a vastagbélnek, ahol a folyadék visszaszívást követően egyre sűrűbb a széklet, már szükségessé válhat a műtéthez a bél tisztítása. Ha a beteg rendszeresen keményebb székleteket ürít, szorulásra hajlamos, vagy a daganat mérete már széklettorlódást okoz, esetleg ha a bél súlyos divertikulózisa  igazolt, javasolt hashajtás végzése műtét előtt. A vastagbél utolsó szakaszának műtétei során egyértelműen szükséges a bélelőkészítés, mert a széklettel szennyezett szakaszon a vastagbél varratot elkészítő varrógépek használata nehezített, vagy lehetetlen lesz. A vastagbél utolsó szakaszának a végbélnek az esetében igazolt tény továbbá a szennyezett bél esetén a helyi kiújulások száma jelentősen nőhet az előkészített bélhez képest.

Thrombosis védelem

A műtét körüli időszakban a thrombózis készség fokozódik. Ez részben adódik a daganatos betegségből, a műtét körüli időszakban fokozott immobilizációból, és a műtét nagyságából. Mindezek alapján a trombózis kockázat csökkentése szükséges. A megfelelően kialakított antithrombotikus terápia a mélyvénás trombosis (MVT) kockázatát a minimálisra csökkentheti. Ennek módja a kis molekula tömegű heparin származékok (LMWH) adása. Ezeket a gyógyszereket előre töltött fecskendően hozzák forgalomba, és az injekciókat a bőr alá kell beadni. A különböző cégek által gyártott készítmények esetében a beadási javaslatok eltérőek lehetnek, de összességében igaz az, hogy a gyógyszert minimum 30 napig kell a műtét után adni.

Kivizsgálás, felkésztítés

A műtét

Laparoszkópia

Mit vigyek a kórházba

Műtét utáni ellenőrzés

Diétás tanácsok