A laparoszkópia

A XX század végén jelentős változások indultak a sebészetben. A hagyományos műtétek mellett megjelent a minimálisan invazív sebészet. Kezdetekben az epekövesség, majd a féregnyúlvány gyulladás laparoszkópos eltávolítása vált szinte mindennapossá. 1989-ben publikálták az első laparoszkópos beavatkozást, melyet követően szinte minden szervnek, betegségnek igen hamar megjelent a laparoszkópos módszere is. Az első laparoszkópos műtétet Franciaországban végezték, majd fokozatosan Európában és Észak Amerikában is egyre elterjedtebbé váltak. Jelenleg már az egész világon széles körben alkalmazzák a minimálisan invazív módszereket. Az epekövesség miatt végzett laparoszkópos epehólyag eltávolítás- a laparoscopos cholecystectomia mérföldkő volt a minimál invaziv technika elterjedésében, megalapozta laparoszkópia hihetetlen sebességgel történő szárnyalását. Az első laparoscopos cholecystectomia 1987-ben Philip Mouret nevéhez köthető, aki Lyonban végezte el a beavatkozást és amely akkor még sokakban kétségeket vetett fel a módszert illetően, mára azonban az epekövesség alapműtétévé, „gold standardjává” vált. 1989-ben Franciaországban, Németországban, majd ugyanebben az évben az Egyesült Államokban is elvégezték az első laparoszkópos műtéteket, és a kezdeti bizalmatlanságot felváltotta a módszer egyszerűsége és nagyszerűsége iránti elismerés. Az Egyesült Államokban jelent meg először vezérfonal a laparoszkópia végzéséhez, részletesen ajánlást adva a szükséges feltételekről, a műtétek pontos menetéről. A laparoszkópia előnyeit sikeresen igazolták, mint a műtétet követő kisebb fájdalom, rövidebb kórházi tartózkodás, a szervi funkciók gyorsabb helyre állása, a normális aktivitás gyors visszatérte és a kiváló kozmetikai eredmény.

Jelenleg szinte minden műtét elvégezhető jelenleg minimálisan invazív úton. Ez attól függ, hogy az adott intézményben adottak-e a feltételek és a kezelő orvos jártas-e a szükséges technikában. A haladó laparoszkópos műtétek igen nagyszámú és speciális műszaki eszköz igényűek. Az operáló orvosnak pedig speciális jártassággal kell rendelkeznie a kétkezes laparoszkópiában és speciális haladó laparoszkópos módszerek alkalmazásában.

A minimálisan invazív technika alapvetően az operációs seb méretében különbözik. A hagyományos méretű műtéti sebekkel szemben a laparoszkópos műtéti sebek csupán 0,5-1 cm-esek. A hasfalon ejtett seb minimalizálása azonban nem kis dolog, jelentős haszonnal jár, hiszen a műtét utáni fájdalom első sorban a hasfali sebnek köszönhető, tehát a kisebb sebek minimális fájdalommal járnak. Kisebb fájdalom mellett a beteg hamarabb képes elhagyni az ágyat, ezáltal egyrészt a szubjektív komfort javul, másrészt a fekvésből származó súlyos szövődmények, mint a mélyvénás trombózis, tüdőembólia, légúti váladék visszamaradása csökken, könnyebbé válik a váladék felköhögése, javul a légzés. Mindezek további gyorsan javuló közérzetet jelent. Laparoszkópos vastagbél műtéteket követő 1. napon a betegek el tudják és el is kell elhagyniuk az ágyat, sőt a nap folyamán akár több órás sétát is tervezhetnek a kórházi osztályon. A korai felkelés segít a bélműködés beindulásában, mely a műtétet gyakran követő bélhűdés, bélmozgások leállásának megelőzésének legjobb módszere. A bélműködés megindulása, a szelek megjelenését követően az infúziókat el lehet hagyni és már fogyasztható szilárd táplálék is, ugrásszerűen javítva a komfort érzetet.

Tehát az egymást követő lépések folyamatosan egymást segítik a mihamarabbi gyógyulás elérésében. Laparoszkópos vastagbél műtétek esetén kisebb tehát a műtétet kísérő rizikó, gyorsabb a felépülés, rövidebb a kórházi bent tartózkodás.

Emellett azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a hasban műtét ugyan akkora, mint a nyitott műtétek esetében. Ez azt jelenti, hogy a „belső sebek, sebfelszínek” gyógyulása ebben az esetben is idő és energiaigényes folyamat. Gyakran megfigyelt jelenség, hogy a beteg a kórházból való hazamenetelét követően egyfajta általános gyengeségről, fáradtságról számol be a műtétet követő 10.-14. környékén. Ez megfelel annak, hogy a gyógyulási folyamatok így is jelentős energia igényűek, a szervezetet jelentős fokban kifárasztják.

Előnyei tehát:
kisebb műtéti sebek-jobb kozmetikai eredmény
kisebb műtét utáni fájdalom
a bélműködés gyorsabb helyre állása
rövidebb kórházi tartózkodás
rövidebb gyógyulási idő
a sebszövődmények kisebb száma

A laparoszkópos műtétek mindig altatásban történnek. A hasüreg CO2 gázzal történő felfújását követően videokamerát vezetünk a hasüregbe, mely segítségével áttekinthetőek, szükség szerint kinagyíthatóak a hasüregi szervek. A további eszközök hasüregbe helyezésével történnek a szükséges beavatkozások. Intézetünkben elvégezhető laparoszkópos beavatkozások:
laparoszkópos cholecystectomia
appendectomia
hernioplasztika
fundoplicatio
cardiomyotomia
adrenalectomia
splenectomia
gyomor rezekció
vastagbél rezekció
továbbá tervezzük bevezetni a kóros kövérség miatti műtétek teljes skáláját.

Laparoszkópos műtétek általános indikációi:
Minden olyan betegnél, aki részletes kivizsgáláson esett át, és a betegsége alapján laparoszkópia végezhető ismernie kell a lehetőséget az ilyen jellegű műtéti megoldásra.

Laparoszkópos műtétek általános kontraindikációi:
A szív és a tüdő súlyos betegségei, ezekben az esetekben szívUH, terheléses EKG és légzés funkciós vizsgálat, kardiológus és pulmonológus szakvélemény segít a döntésben.
Korábban végezett hasüregi műtétek (relativ ellenjavallat)

Alapvető jelentőségű a sebész kiválasztása, hiszen nem minden sebész tud minden tipusú laparoszkópos beavatkozást végezni. Olyan centrumokra van szükség, ahol az adott speciális beavatkozás személyi és tárgyi feltételei adottak.

Laparoszkópos vastagbél műtétek

Az igen részletes kivizsgálást követően már előre elkészített műtéti tervvel kezdődik az operáció. A hasi műtétek első szakasza a hasüregi szervek részletes vizsgálata. Tekintve, hogy a laparoszkópos műtétek esetén a tapintás lehetősége kiesik, ezt a részletes műtét előtti kivizsgálásra kell bízni. A hasüreg áttekintését követően a tervezett műtétnek megfelelően vezetjük be a további eszközöket, melyeket a műtét során cserélhetünk is, attól függően, hogy milyen lépésnél tartunk. A videokamera mellett általában még 2-3 nyílásra van szükség eszköz bevezetéshez. A kóros bélszakasz általában felismerhető megtekintéskor. Azokban az esetekben, amikor a daganat olyan kicsi, vagy a pontos elhelyezkedése bizonytalan, még a műtét előtt egy úgynevezett tetoválást végzünk a daganat területén kolonoszkóppal, mely tetoválás áttűnve a bél falán, segíti a daganat helyének pontosítását. A daganat helyzetének, környezethez való kapcsolatának meghatározását követően először a tápláló erek lezárását végezzük. Ennek egyik oka az, hogy a daganatos sejtek részben a véráram útján jutnak el távolabbi szervekbe áttétet képezve, így az erek mihamarabbi lezárása az áttét képződésének esélyét csökkentheti. Az erek lezárását fel nem szívódó speciális műanyag kapcsok felhelyezésével végezzük. Az erek mellett elhelyezkedő, a daganathoz tartozó nyirokcsomókat is eltávolítjuk a bél melletti zsírszövettel. Ezt egy ultrahang segítségével működő speciális vágóműszerrel végezzük. Majd előkészítjük azokat a vágási felszíneket a bélen, melyeket kellően távoliknak ítélünk a daganattól. Itt fogjuk elvégezni a kóros bélszakasz átmetszését, mely történhet kézi eszközökkel, vagy speciális vágó-varrógépekkel. Ez elsősorban azon múlik, hogy hol helyezkedik el a daganat. Azokban az esetekben, amikor a daganat a vastagbél jobb, haránt, vagy a bal felében helyezkedik el, elsősorban kézzel végezzük el az átmetszéseket és a bélvarratokat is. A szigmabél és a végbél esetében a szituációtól függően gyakran van szükség bélvarró gépekre. Az átvágást speciális laparoszkópos vágógépek segítségével végezzük, a belek egyesítését pedig szintén speciális varrógépekkel. A daganatos szakasz eltávolításhoz szükséges a hasfalon egy metszés ejtése, ahol kivesszük a daganatot. Ezt követően a műtéti területet ismét átvizsgáljuk, ellenőrizzük, hogy vérzés nem látható-e, majd befejezzük a műtétet, draincsövet helyezünk a műtét helyére, melynek az a célja, hogy a műtéti területen természetesen keletkező savót kivezesse a hasüregből. Ezt követően sebzárás következik, felkerülnek a kötések. Az eltávolított bélszakaszról fotó készül, majd patológiai feldolgozásra küldjük, mely során a daganat kiterjedtségét, nyirokáttétek számát állapítják meg, továbbá a daganat szövettani és biológiai sajátosságait vizsgálják. A végleges szövettani eredmény birtokában, a beteg minden korábbi leletével együtt, onkológiai bizottsági megbeszélést tartunk, mely a műtét utáni utókezelést bírálja el.

Kivizsgálás, felkésztítés

A műtét

Laparoszkópia

Mit vigyek a kórházba

Műtét utáni ellenőrzés

Diétás tanácsok